Óvd magad a szerelemtől

A szerelembe esés – romboló hatással bír egy mélyen érző emberre. De hát mindannyian tudjuk ezt, tapasztalatból. Nagyon ritka a kölcsönös szerelem, a legtöbb esetben, bármennyire is szomorúan hangzik, az egyik fél szeret, a másik pedig mindössze engedi, hogy szeressék. És eme szabály alól nagyon ritkák a kivételek. 

Képzeld el, hogy megismerkedtél egy olyan lánnyal, aki már régen tetszett neked. Itt most pontosítanunk kell, mert ez nagyon fontos. Nem a lány tetszik neked, hanem az a képzet, amelyet te találtál ki magadnak, és amelyben őt vélted felfedezni. Nagyon szeretnél vele társalogni, hallgatni őt, nézni a szemébe, fogni a kezét, vagy egyszerűen csak mellette lenni…

Sajnos, minél mélyebben esel vele szerelembe, annál kilátástalanabb lesz mindezt elérned. Tudnod kell, hogy a nők csak a szavaikban szeretik a beléjük szerelmes férfiakat, úgymond csak azokban a lányos álmaikban vágynak erre. A valós életben teljesen más a helyzet. A nő ugyanúgy vágyik a másik fél szerelmére, de neki pont az a nagyképű és fölényes gazember kell, akire ő is tágra nyílt és imádó szemekkel tekint. Egyszóval, nem egy kitalált absztrakt szerelmes férfi jár a fejében. Amúgy is, a nők a férfiaknál sokkal konkrétabban gondolkodnak. Nincs ez másképp a szerelemmel kapcsolatosan sem.

Szóval, ha mellette szeretnél lenni, minden erőddel próbáld kerülni az érzelmeket, taposd el őket csírájukban. Nehéz, de megtanulható. Ehhez annyit kell tenned, hogy amikor beszélsz vele, mosolyogj, viccelődj, kissé cikizd őt, finoman és nagyon óvatosan nevesd ki – nem rosszindulatból, csak úgy, enyhe fölényességet tanúsítva. Tanulmányozd ki a gyengéit, tapints rá ezekre megfelelő pillanatokban, természetesen humoros formában. Figyeld meg, mennyire inog meg az önbizalma egy-két szúrós mondatod után. Mindig érezd a határt, nehogy megsértődjön.

Ha így viselkedsz, azt veszed majd észre, hogy a szerelem magától szorul vissza a színfalak mögé, olyan baráti kapcsolat alakul ki és lép a helyébe, melyben hosszasan beszélgethetsz vele, nézheted és hallgathatod őt, vagy csak egyszerűen te mesélsz neki. Az eredmény az lesz, hogy hozzád fog szokni, saját maga fogja keresni a találkozásokat, melegséget fog érezni irántad mindattól, hogy olyan megértő, együttérző és jó ember vagy. És a te társaságod lesz számára az egyetlen egy kívánatos.

És mi lesz ezután? „A fene vigye el” – gondolja majd ő – „miért nem vallja be nekem, hogy szeret? Miért nevet a szemembe, amikor ezt kérdezem? Tényleg nem? Tényleg ez csak egy barátság?” Neked viszont egyszerűen jó érzés mellette lenni, fogni a kezét, nézni a szemébe és mosolyogni.

A szerencsétlen szerelmes pedig ebben a pillanatban csak áhítattal néz rá egy kávézó ablakán keresztül, áll az utcán, a hidegben, megfagyott kezeire lehel és te rád káromkodik. Amikor pedig szembetalálkoznak, csak felnéz rá és máris vörös színekben lobog. Össze-vissza motyog és minden szavában megakad. És emlékszik minden egyes arcvonására.

Ő szereti, te viszont – nem. Ez a nagy különbség. Neked ez a lány egyszerűen szimpatikus. Az iránta érzett szerelmet saját kezűleg megölted.